Chapter 2

Sziasztok!

El sem tudjátok, képzelni mennyire sajnálom, hogy csak így itt hagytam a blogot, de nagyon elfoglalt lettem és nem volt időm rá. Most újra kezdem és szeretném rendszeresen írni. Remélem fogjátok ti is olvasni! Itt az első rész a nagy kihagyás után. Komikat pipákat, feliratkozókat elfogadok! Jó olvasást!!!

Fanni xx

Hangosan bőgnek kinn a pályán a megannyi autónak a motorjai amit a szurkolók hatalmas tapsvihara és ujjongása követ. Nem igazán figyeltem az időt azóta amióta elhagytam a Toro Rosso boxát, inkább megragadtam a lehető legjobb alkalmat arra, hogy fotókat készítsek. Dolgozó szerelők, gumi tornyok, és autó törmelékek…pompás anyag lesz a következő egyetemi anyagomhoz. Erősen rázzoomoltam az egyik képre és azt vizsgáltam, amikor hozzám szólt valaki.

-Hát te? Nem a boxban kéne lenned kis Öcsinek szurkolni? – vigyorog rám a napszemüvege mögül Carlos. Sötétkék overáljának felső része derekán lazán lóg, míg  a fehér anyagból készült tűzálló aláoverál takartra mellkasát.

-Családom nagy része már akkor felszívódott amikor ide értünk, így hát úgy gondoltam szánok egy kis időt magamra is. – lengettem meg a fényképezőmet. Ezen mozdulatomra elindult felém, és szemügyre vette a képeimet.

-Egész jók. Fényképészetet tanulsz?

-Igen, fényképészetet és újságírást. – mosolygok.

-Ezt elég fura hallani egy olyan lánytól aki még soha nem szerepelt a média előtt. – nevet egyet hangosan. – Perzse még nem azt jelenti, hogy nem lehetetlen.

Helyeslően bólintok, miközben visszacsúsztatja a fényképezőt a kezembe.

-Jössz velem vissza a csapathoz? Mindjárt kezdődik az első szabad edzés. – kérdezi.

-Hát igen, szerintem igen. Talán végre a többieket is megtalálom. –igazítom meg zavartan napszemüvegem mellett az egyik hajtincsemet.

Carlos mellett sétáltam végig a pitlane-en, majd amikor beértünk a boxba elöntött a nyugodtság, mert Victoria-t véltem felfedezni aki Max-al beszélgetett. Rámosolyogtam az ifjú Spanyolra és a kiscsaládhoz siettem.

-Nézzétek milyen szuper képeket csináltam! –nyomtam az orruk alá a gépet, mire mind a ketten falni kezdték a jobbnál jobb pillanat fotókat.

-Tényleg jók! Majd csinálhatsz most is, itt öltözködés közben is, nem Max? –nézett testvérére Vicki.

-De, igazad van. Amúgy Sabret nem láttátok? –nyújtogatta nyakát Max, hátha meglátja a szép szőke lányt.

-Nem igazán, szerintem sok ismerőssel találkozott és leállt csacsogni. –rázta meg a vállát mosolyogva az unokahúgom. Max nem túl elragadó grimaszt vágott, majd hozzám fordult.

-Nah gyere csináljunk pár képet míg nem kezdődik. – biccentett egyet a paddock felé. Erős kezébe vette az enyémet és bementünk a motorhome-be ahol az emeleten volt található Max szobája. Az ajtón belépve kellemesen berendezett kis pihenő helység volt egy puha ággyal, szekrénnyel, tv-vel és hűtőszekrénnyel. A szoba másik oldalán a fal helyett sötétített üveg ablak volt plafontól a talajig, aminek segítségével végig tudtam nézni az egész boksz utcán, és fel a paddock club-ba is.

A látvány teljesen elragadott. Micsoda pompában élnek az F1-esek. Mikor kigyönyörködtem magam, vigyorogva fordultam vissza Maxhoz…Maxhoz aki félmeztelen nyomkodta a telefonját, bizonyára valakinek sms-t írt. A lehető leggyorsabban fordultam vissza és úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, hogy nincs teljesen felöltözve. Jó ez biztosan hülyén hangzik, hogy zavarban vagyok az unokatesóm előtt, de hát nem szoktam hozzá a félmeztelen látványához, elvégre én nem Sabre vagyok.

-Nah szerintem csinálhatsz párat úgy is, hogy öltözködöm. –dobta le a vadiúj telefont az asztalra ami a hűtő mellett volt. –Mit gondolsz? –lépett oda mellém, még mindig félmeztelenül. Úgy tűnik ettől ma nem fogok tudni szabadulni. Tekintetemet kereste, miközben én még mindig csak kifelé bámultam. Hirtelen meleg kéz csúszott végig karomon. –Ana?

Odapillantottam felé, és a lehető legmagabiztosabban bólintottam.

-Remek ötlet! Még csak most kezdődik a szezon és te már is félmeztelen képekkel bombázod a rajongóidat. –boxoltam bele csupasz vállába nevetve. Ő is hangosan felkacagott, és csuklómnál fogva magához szorított. Kezemet automatikusan a dereka koré kulcsoltam.

-Mire is mennék nélkületek…nélküled. –adott egy puszit a fejem tetejére. Nem tudom meddig, de egy ideig csendben voltunk és gondolainkba merültünk.

-Kezdjünk már neki, mert nem végzünk időben. –toltam el magamtól a hasánál fogva, és az üvegablakhoz irányítottam. –Most ne mozogj, csak nézz kifelé az ablakon. Rendben, most mondjuk nézz vissza a kamerába és úgy is csinálok párat…Szuper! Szerintem kezdj el felfelé öltözködni és míg öltözöl addig is lövök párat. –adtam neki az instrukciókat, amiket Max egytől egyig elfogadott és úgy tett ahogy én kértem.

-Biztos, hogy tudsz így képet csinálni, hogy folyton mozgok? –kérdezte, de nem igazán hallottam.

-Mit mondtál? –néztem fel az egyik képről amit épp akkor csináltam. Rám mosolyogott és legyintett.

-Csináltál eleget? –fejezte be a cipőfűzést, és ezzel készen volt arra, hogy autóba szálljon.

-Igen, és mindegyik tökéletes lett. –csillogott a szemem az örömtől. Arcára neki is nagy mosoly ült ki, majd együtt elhagytuk a szobát. –Nem lenne baj ha a lépcsőn lefele is megörökítenélek?

-Dehogy, pont javasolni is akartam. –válaszolta, és odafigyelve, hogy egyikünk se essen le a lépcsőn szépen le sétáltunk.

Mind a ketten napszemüvegben visszatértünk a boxba ahol már csak Max-ra vártak a szerelők. Victoria ránk mosolygott, aki mögül Sabre lépett elő és egyből Maxhoz igyekezett.

-Téged kerestelek mióta, merre voltál? –ölelte meg szerelmét a Szőkeség.

-Csak képeket csináltunk Ana-val. –válaszolt nyugodtan, én pedig bólintottam, de nem túl kedves pillantásokat kaptam Sabretől, ezért jobbnak láttam ha magukra hagyom őket.

-Miujság? –ültem fel Vicki mellé és figyeltük ahogy mindenki lázasan készül a szezon nyitó szabad edzésre.

-Én bírom Sabre-t, de tényleg,  kedves lány, értelmes, tehetséges abban amit csinál de ez a hiszti amit most levágott. Siralmas volt, égre-földre kereste Maxot. –mondta vegyes érzelmekkel uncsim.

-Hát…igazából előtte meg mi nem találtuk Őt. –rántottam meg a vállam és a szerelmes pár felé néztem akik az edzés előtti csókjukat váltották. Max-szel találkozott a tekintetünk, ezért egyből másfelé kezdtem nézelődni. Carlos a sisakja alól a kivetítőt nézte és mivel észre vette, hogy megtiszteljük figyelmünkkel így intett felénk egyet.

-Mikor van kezdés? –néztem kérdőn Vickire.

-10-kor, szóval lassan ideje autóba szállni. –Hirtelen a hátsó falak mögül ismerős családtag tűnt fel. Jos életvidáman sétált be a boxba, ahol a már jól ismert szerelőkkel kezet fogott, váltott velük egy pár szót majd hozzánk lépett.

-Sziasztok Lányok! Jól érzitek magatokat?

-Remekül! Képzeld, Ana rengeteg képet csinált amit, majd Max oldalán ki is tudunk tenni. –mesélte Vicki.

-Ez jó hír, és hol van az Öcsétek?

Mi ketten Max-ék irányába néztünk, ahol a szerelmesek nem igazán megnyugtató párbeszédet folytathattak a gesztusokból véve.

-Csak ne idegesítse fel! Megyek beszélek vele! –mondta Jos és más ott is hagyott minket. Egy ideig figyeltem miként végződik a beszélgetés. Max megveregette édesapja hátát, majd, mivel Sabre kiment a boxból így létre jött az „apa-fia” edzés előtt beszélgetés. Intettek Maxnak, hogy ideje beszállnia a száguldó masinába, ezért elköszönt apjától, és eleget téve a kérésnek felvette bukósisakját. Az autók feletti tv-n elindult a visszaszámláló óra, ami annyit jelentett, hogy hivatalosan is elkezdődött a 2015-ös szezon. Mellettem ülő Vicki megszorította a kezem és rám mosolygott. Csak ekkor vettem észre, hogy idegeskedésemben eddig a körmömet piszkáltam. Felbőgött előttünk a 33-as számmal ellátott kocsi, és biztos jelre elhagyta a boxot…