Chapter 3

Sziasztok! 

Ismét kicsit késve, de hoztam a folytatást! Két hét múlva nyelv vizsgázom, szóval eléggé nagy rajtam a nyomás és még annál is kevesebb időm van. Nagyon szépen kérlek titeket, hogy ha olvassátok a blogot és tetszik komizzatok, vagy osszátok meg, mert az nekem nagyon sokat tud jelenti egy-egy új rész megírásakor. 

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Fanni xx

Fülembe közepes hangerőn szólt a zene és próbáltam kipihenni az első szabad edzés izgalmait. Őszintén szólva, mikor ma ide érkeztem nem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet ezt a sportágat ennyire imádni, és ilyen hatalmas rajongónak lenni. Viszont ma, amikor Max kiszállt az autóból és a kijelzőn láttuk, hogy micsoda szuper időt ment, fellángolt bennem is a versenyszellem. A forró nap égette lábaimat, miközben egy puha kanapén ültem a paddockban, nem meglepő módon megint egyedül. Kezemben nyugvó telefonom erősen felvillant, ezzel azt jelezve, hogy üzenetem jött. Kíváncsian oldottam fel a kijelzőt, de kezem egy pillanatra meg is állt, hiszen egy teljesen szokatlan személy neve volt olvasható az üzeneteim között.

Merre vagy? Nem iszunk meg valamit?! Carlos xx

Mielőtt bármit csináltam volna, körbenéztem, hogy vajon nem kandi kamera e ez, hogy valakik szivatnak. Mivel láttam, hogy a körülöttem lévő emberek zöme a saját dolgával van elfoglalva, rányomtam Carlos nevére és visszaírtam.

De igyunkJ Fenn vagyok a paddockba. Ana xxx

Alig küldtem el amit írtam, már jött is a válasz.

FelmegyekJ

Feltápászkodtam eddigi helyemről, és a korláthoz sétáltam, hogy végig tudjak nézni a pitwalk-on, hátha látom valahol a közeledő Spanyolt. Mindeközben a pályán már a GP kettősök szabad edzése ment, akiknek autója meglehetősen hangosabb volt az F1-sekhez képest. Hideg kéz bökte meg a vállam, mire egyből oda kaptam a fejem.

-Szia. – mosolyogtam rá a szemüveget, és overállt viselő Carlosra.

-Mit csinálsz már megint egyedül? – mosolyodott el, de látni lehetett rajta, hogy nagyon erőlködik azért, hogy el ne nevesse magát.

-Csak lazultam, fárasztó a sztár élet. – csináltam viccet saját magamból, amire már Ő is hangosan nevetett. –Hogy ment az edzés? –Kérdeztem kedvesen, majd visszahuppantam a már előbb említett puha kanapéra. Az ifjabbik Sainz követve mozdulataimat, mellettem terült el kezét az ölébe ejtve.

-Húú egész jól. Negyedik lettem, de ahogy láttam Max-nak is jól sikerült. – futatta végig arcomon a tekintetét.

-Igen, olyan ügyes volt. Nagyon büszke vagyok rá. –bambultam el kicsit túl sokáig. –Amúgy mit is iszunk?!

Carlos egyből felkapta a fejét, megragadta a kezem és a pulthoz mentünk, hogy kérjünk valami hűsítőt ezen a forró ausztráliai napon.

-Biztos, hogy jó lesz a sima víz? –kérdezte meg már vagy harmadjára.

-Hogyne, te is azt iszol. –mosolyogtam rá, miközben megvontam a vállam. Carlos rosszallóan, de közben vigyorogva megrázta a fejét.

Ezután elindultunk sétálni. Végig ballagtunk a box utcán, majd vissza. Lementünk, meglátogattuk Carlos egykori csapattársát, Pierre Gasly-t, aki a GP2-ben versenyzik. Végig rágtuk magunkat szinte minden féle témán, család, jövő, barátok…párkapcsolat.

-Szóval szingli vagy, mi?! –Nevettem fel. –Pedig azt gondolná az ember, hogy ezekkel az autókkal könnyen be lehet csajozni.

-Hát nem nehéz, csak az a nem mindegy, hogy valaki téged szeret vagy a pénzt amit ezekkel keresel. – tette hozzá csalódottan. Kijelentésében láttam némi igazságot, elvégre annyi lány van a világon akik tényleg csak a pénz miatt hajtanak az ilyen versenyzőkre.

-De nem szabad feladni. Eljön majd az igazi. –villantottam felé egy szép mosolyt. –Lehet hamarabb is, mint gondolnád.

-Remélem.–erőltetett magára egy kevésbé őszinte mosolyt. –Úristen! Már ennyi az idő? Lassan kezdődik a második szabad edzés. Jössz? –nézett vissza rám sietve.

-Persze! –eszméltem fel, és már rohantunk is vissza a Toro Rosso boxához. Kissé lihegve léptem át a box küszöbét. Nem igazán vagyok hozzászokva az ehhez hasonló gyors loholáshoz. Mivel még időben voltunk Carlos egyből eltűnt az öltözőben, én pedig tök egyedül maradtam ott benn, mint civil. Pont ezért jobbnak láttam ha visszamegyek a motorhomeba, hiszen itt senki nem veszi hasznom. Ahogy fordultam be a fehér folyosón, majdnem beleütköztem drága unokatestvérembe.

-Hej, hej, hej…hát te? –fogja meg a karomat, és mint még az délelőtt fenn a szobájában, maga felé fordított. Nem igazán értettem, hogy mit szeretne, ezért magasra emeltem szemöldököm. –Merre voltál mostanáig?

-Carlossal voltam. Sétáltunk, beszélgettünk. –jelentettem ki teljesen nyugodtan. Kék szemei nem árultak el semmilyen érzelmet, aminek következtében nem tudtam, hogy haragszik-e vagy sem. –Többiek merre vannak?

-Apu hátul van, most fejezte be az ebédet. –rántotta meg a vállát és elindult, hogy felvegye a védőmaszkját.

-És Victoria? Anyukád? –néztem rá értetlenül. –Sabre…?

Ez volt az a pillanat, ahol teljesen rátapintottam a lényegre. Max rezdüléstelen arckifejezése sok mindent elárult, de azt pontosan nem, hogy hol vannak az előbb említett személyek. Miután teljesen felöltözött, elindult kifelé a boxból.

-Lennél szíves megállni?! –húztam vissza karjánál fogva. – Még is mi a baj? Vagy mi történt amíg én abban a pár órában távol voltam?

Max a még csupasz kezét piszkálta, látszódott rajta, hogy teljesen ideges.

-Hahó! Hozzád beszélek! –csettintettem egyet szemei előtt.

-Anya és  Vic elkísérték Sabret a reptérre. –köpte szinte a szavakat.

-Nem értem! Miért ment haza?

-Ahhh nem akarok most erről beszélni…–emelte fel a hangját, és kiviharzott a boxból. Teljesen megsemmisülve álltam ott, nem tudtam mi történt. Telefonom kijelzőjén bizonyosodtam meg arról, hogy 10 perc múlva kezdődik a 2. szabad edzés. Szuper! Max pedig síkideg. Hogy fog így versenyezni?! Futott végig agyamon a gondolat. Nem akartam a kamerák kereszttüze előtt lenni, ezért a motorhomeba mentem.

Amikor beléptem megcsapott a finom sült hús, és ebéd illata. Idáig fel sem tűnt, hogy reggel óta semmit nem ettem. Bármennyire is éreztem, hogy kisgyomrom kong az ürességtől, nem sikerült rávennem magam, hogy legalább egy keveset egyek. Kivettem a hűtőből egy red bull-t és azt szürcsölgetve leültem az emeleten elhelyezett tv elé.

Már megszokott rutinom ként elővettem telefonomat, hogy csekkoljam facebook és instagram profilomat. Akaratlanul is picike mosoly kúszott arcomra Carlos üzenetét látva.

Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak.  Este beszéljünk majdJ C.xx

Minden figyelmemet a tévének szenteltem, amikor az F1 felvezető műsora kezdődött meg. Mutattak pillanat képeket, verseny eredményeket illetve engem és Carlost ahogy a pit line-en sétálunk.

-Ohh…hát ez remek! –temettem kezeim közé a fejem a tévében leadott kis videó miatt.

-Kipp-kopp! –jelent meg Jos az ajtóban.

-Neked nem Max-szal kéne lenned? –túrtam végig a hajamban, miközben összébb húztam magam a kanapén, hogy neki is legyen elég helye.

-Már az autóban ül, nem zavarom.

-Értem. –bólintottam, és éreztem, hogy elég feszült közöttünk a levegő.

-Látom jól érezted magad ma. Kedves volt Carlos? –kérdezte, de hangjában semmi szarkasztikus hozzáállást nem véltem felfedezni.

-Igen, nagyon. Rengeteget beszélgettünk, meg megismertem Pierret is. –válaszoltam szerényen. –De amúgy Sabre miért ment el?

Jos arcán vegyes érzelmek futottak végig, és tudtam Ő sem igazán akarja elmondani.

-Avass be kérlek! Mindenki tudja, csak én nem. Szerintem van jogom nekem is képbe lenni, elvégre nem lehet olyan nagy dolog?!